Sanyi nyitott mágnesterű motorral kísérletezett. Az elképzelését és az azokat ellenőrző kísérleteket az itt következő sorokban ismerteti.

Némi magyarázatra szorul a "nyitott mágnesterű" elnevezés:
A hagyományos motorok mágneses tere zárt, az erővonalak - leszámítva a szórt fluxust, illetve a légrést - a vastestben (állórész és forgórész) záródnak.

1. ábra. Zárt mágnesterű motorok

Nyitott mágnesterűnek nevezem azokat a megoldásokat, ahol az erővonalak nem vastestben záródnak.

Az én kialakításom a következő:
Egy tengelyre egy (vagy több) állandó mágnes van szerelve. A mágnes erővonalai a nyíl irányába (vagy azzal ellentétesen) állnak, lényeg, hogy az érintővel párhuzamosak legyenek. A mágnes a tengellyel együtt fordul el. A forgó mágnessel egy vonalban levő álló elektromágnes gondoskodik a forgórész mozgatásáról. A tekercs csak addig kap feszültséget, míg áthalad előtte a forgó mágnes.

2. ábra. Nyitott mágnesterű motor

Honnan ez a furcsa, szokatlan, látszólag semmire sem jó elrendezés? Egyáltalán működőképes lehet egy ilyen kialakítású gép?

Régóta "játszom" mágnesekkel, s aki már megtette, bizonyára felfedezte, hogy az egymásra merőleges térrel elhelyezett mágnesek nagy erővel oldalirányban taszítják egymást.

3. ábra.

Ez akkor is igaz, ha a mozgó mágnest egy tengelyre szereljük, mint fentebb ábrázoltam.

Amikor a mozgó mágnessel az 1. Fázis szerinti polaritással közelítünk az álló mágneshez, egyre nagyobb erőt kell legyőznünk a mozgatás során, de ahogy egy adott ponton túljutunk (3. és 4. Fázis), a mozgó mágnes szinte kirepül a kezünkből. Az örömünk nem tart soká, mert az álló mágnes elhagyásához is meg kell küzdeni az erőtérrel. Ha a mozgó mágnesünket egy tengelyre felszereljük, tapasztalhatjuk, hogy ez utóbbi erő mindaddig akadályozza a mozgást, míg visszatérve az elejére, át nem jutunk az említett adott ponton.

4. ábra.

 

A forgatónyomaték diagramja a következőképpen alakul:

5. ábra. A forgatónyomaték diagramja

Természetesen a fentiek szerint kialakított "gép" nem fog működni. A diagram ugyan nem pontosan rajzolt, csak szemléltető jellegű, de a lényege, hogy egy teljes fordulat megtétele alatt fellépő erők (negatív és pozitív) eredője = 0.

A görbe metszéspontjai (3. és 5. fázis) közti távolság a mágnesek méreteitől, ("szélességétől") és a forgástengelytől mért távolságtól függ.
Minél "keskenyebb" a mágnes, - akár az álló, akár a mozgó, vagy mindkettő együtt - a 3. és 5. fázis annál közelebb kerül egymáshoz, a két billenési pont között annál kisebb lesz az elfordulás szöge. Ezzel együtt a görbe pozitív csúcsa is magasabb lesz. (Mivel keskenyebb lett, s hogy a görbe alatti terület ne változzon, a csúcsa lesz magasabb.) Némiképp a görbe többi része is változik, de az erők eredője mindig nulla marad.
A tengelytől mért távolság növelésének legszembetűnőbb hatása az 1. 6. 7. 8. fázisban mérhető erők csökkenésében mutatkozik meg. (Itt viszont az út, azaz kerület meghosszabbodása ellensúlyozza az erők csökkenését.)

Számos megoldást találtam a negatív csúcsok lefaragására, de eddig mindegyiknek volt káros mellékhatása, vagy a pozitív csúcs lett kisebb, vagy a megszűnt negatív csúcs más fázisokban oszlott szét, vagy mindkettő egyszerre jelentkezett. Azért ez még nem lefutott ügy…

Megfordítottam a forgásirányt, ezzel együtt a görbe is a feje tetejére állt.

6. ábra. A forgatónyomaték diagramja ellentétes forgásirány esetén

 

Úgy okoskodtam, talán egyszerűbb egy rövid úton ható negatív erőt kézben tartani. Jobb ötletem híján keskeny mágneseket választottam kísérlet céljára, a negatív erőket mintegy 25-30 °-os elfordulási szögre korlátozva. Azt találtam ki, hogy a 7.-től 5. fázisig - ne felejtsük el, visszafelé haladunk, hiszen megfordítottam a forgásirányt - kialakuló erővonalakat (kapcsolatot a két erőtér között) egyszerűen "elvágom" egy elektromágnes segítségével.
Ez a megoldás csak úgy célravezető, ha nem magát az álló mágnest gerjesztem le, mert az igen nagy energiát igényelne, hanem a mágnes meghosszabbításaként hozzáillesztett lágyvas darabot. Itt azonban egy komoly problémákkal kellett megküzdeni. A vas ugyan jó mágneses vezető, de éppen ez a tulajdonsága fejt ki árnyékoló hatást. Ha viszont erősebb mágnest választunk, akkor a vas legerjesztése emészt fel sok energiát. Ezért egy nagyobb mágnest választottam. A vas ugyanis oldalirányba vezeti el az erővonalak jó részét, ezt azonban a szélesebb mágnesnél nem teheti oly mértékben. A nagyobb mágnes számunkra "elveszett" erővonalai szinte párnaként szolgálnak a hasznos erővonalak együtttartásában.

Ezzel az ötlettel két legyet ütöttem egy csapásra, mert egy másik gond is megoldódott. Ha a mágnes távolabb kerül a forgás tengelyétől, az jelentősen lerontja az éppen túloldalon levő forgó mágnesre ható erőket, más szóval a forgatónyomaték lesz csekély. A csokorba fogott erővonalak azonban kiegyenlítették a távolság megnövelése okozta erőtér gyengülést.
Ettől függetlenül a tekercset elég "laposra" kellett készíteni, hogy a távolságot a minimumra szorítsam.

7. ábra. A kétféle mágnes erőtereinek összehasonlítása

 

8. ábra.

 

Eddig az elmélet, jöjjön a gyakorlat.

Megépítettem a motort. Kiállításra azért nem vinném, szörnyű masina sikeredett belőle, de a célnak kitűnően megfelelt.

Röviden a leírása:
Egy kb. 150 mm hosszú, 6 mm átmérőjű réz csőre, melyre éppen ráillett egy kimustrált kézi fúrógép forgórész csapágya egy kéznél levő 40×20×10 mm-es, a legnagyobb lapjára merőleges mágnesezésű ferritet rögzítettem közvetlen a tengelyre, műgyanta ellensúllyal az ellenoldalon. A tengellyel párhuzamosan a 40×10 mm-es oldala áll. Az így elkészült forgórészt amennyire lehetett kiegyensúlyoztam, csapágyakkal együtt bútorlapból készült állványra szereltem.
(A bútorlap azért jó, mert különböző segédeszközöket gyorsan lehet rá felcsavarozni, szükség szerint áthelyezni, stb.)
A tengely egyik vége mintegy 40 mm-t túlnyúlt az állványon, erre szereltem forgási síkban elfordíthatóan, de rögzíthetően egy kisebb mágnest, az állványra pedig egy REED csövet, hogy a forgórész meghatározott szögállásánál a tekercs feszültségét be, illetve kb. 35-40 fok megtétele után kikapcsolja. Szereztem egy tekercset, mely formailag illett a kb. 25 dekás forgórészhez. Ez a tekercs egy 420 W-os, 7000 menetes. Felszereltem szemben a forgó mágnessel, tettem bele egy darab lágyvasat, végül egy nagyobbacska mágnest (több ajtózár mágnesből összerakva) a tekercs hátoldalára ragasztottam. Így elkészült az első egypólusú nyitott mágnesterű motorom.
Tápfeszültségként 24 V-os trafó szolgált egyenirányítva, 2×3000 µF-os kondikkal simítva, közte egy 100 W-os ellenállás, hogy a rajta eső feszültségből az átfolyó áramot mérni tudjam. A kapocsfeszültség a kondenzátorokon 35 V-ra kerekedett.

9. ábra. A motor bekötési rajza

1. Kisérlet

Rákapcsoltam a tápfeszültséget, s a motor elindult. Mit mondjak, nem szédített el a fordulatszáma, hozzávetőleg 200-300-at pöröghetett. Az áramfelvétele azonban elképesztően alacsony volt. Az ellenálláson mért feszültség 0,39-0,4 V között mozgott, az áramfelvétel 0,004 A, a teljesítménye 0,14 W lett. Ez kevesebb, mint vártam. (35 / 420=0,083 A 0,083×35=2,905 W, amit kb. 10-zel még el kell osztani, mert a tekercs egy fordulat alatt annak kb. 1/10 részéig van bekapcsolva.)

Eredmény. Fordulatszám: 200-300/perc becsült érték
Áramfelvétel: 0,004 A
Teljesítmény: 0,14 W

 

2. Kisérlet

Másnap új tekercs: 80W 1700 menettel. (Egyszerre hármat szereztem be)

Eredmény. Fordulatszám: 500-700/perc becsült érték
Áramfelvétel: 0,0043 A
Teljesítmény: 0,1505 W

 

3. Kisérlet

A tekercs nem elég "lapos". Csévetest készítés 40×6 mm-es magra, melynek hossza 15 mm, fele sem a korábbinak.
Az egyik meglévő tekercset átcsévéltem, egyéb adatai így lényegesen nem változtak.

Eredmény: nincs különösebb változás.

 

4. Kisérlet:

Kapocsfeszültség megemelve 52 V-ra
Eredmény. Fordulatszám: 1500/perc sztroboszkóppal mérve
Áramfelvétel: 0,009 A
Teljesítmény: 0,468 W

A tekercsre erősített mágnes menet közben leesett. Kicsit meglepő volt, hogy semmi változás nem történt sem a fordulatszám, sem az áramfelvétel terén.
Ha fordított polaritással tettem vissza a mágnest, akkor sem változott semmi. Hmm…

 

5. Kisérlet:

Második tekercs felszerelése. Külön REED csővel vezérelve.
Eredmény: Sem a fordulatszám, sem az áramfelvétel nem változik.

REED cső érintkezője többször összeragad. Az előző (kísérletnél is.) Még nem tudom miért, látszólag semmi nem indokolja.

 

6. Kisérlet:

"Kommutátor" és állítható kefehíd készítés, felszerelés.
A kommutátor szelet kúpos kivitelű, hogy a bekapcsolt állapot szöge állítható legyen 25-90° között.
A kefehíd a forgás síkjában elfordítható a tekercs szimmetria-tengelyéhez viszonyított kapcsolási szög állítása érdekében.
A továbbiakban egy darab, mágnes nélküli tekercset használok, de többször ellenőrizve a mágnes hatását (mindkét polaritással kipróbálva) a mért paraméterekre.
Erős kefeszikrázás, tekerccsel párhuzamos dióda jelentős fordulatszám csökkenést okoz, helyette 400 V-os 2,2 µF-os kondival elfogadható szintre csökkentve.
A bekapcsolt állapot szöge hozzávetőleg 60°.
Többféle geometriájú, de azonos ellenállású, menetszámú tekercs alkalmazása nem okozott említésre méltó változást a mért eredményben.

Eredmény:

Fordulatszám:	3000/perc	6000/perc
Áramfelvétel:	0,018 A	0,04 A
Teljesítmény:	0,9 W (Uk a motoron 50,2 V)	1,92 W (Uk a motoron 48 V)

 

7. Kísérlet:

Összehasonlítás egy modellmotorral:
Modellmotor adatai:
Működtető fesz. 6,86 V (működtetve akkutöltőről, 6V-os állásban)
Fordulatszám 8000/perc (becsült érték, eredetileg 10500/ perc 12 V feszültség mellett)
Áramfelvétel 0,28 A (üresjárásban)
Teljesítmény 1.9 W (üresjárásban)

Összekapcsolva a két motort, először a modellmotorral forgattam a kikapcsolt kísérleti példányt.

Eredmény:

Fordulatszám: 6000/perc
Áramfelvétel: 0,8 A (az akkutöltő több mint 1 A-t mutatott)
Teljesítmény: 5.5 W (de lehet, hogy 6-7 W. Egyébként melegedett is.)

Majd a kísérleti példánnyal forgatva a kikapcsolt modellmotort

Eredmény:

Fordulatszám: 2000-3000/perc
Áramfelvétel: 0,049 A
Teljesítmény: 2,347 W (motoron 47,9 V)

A mérést többször elvégeztem hasonló eredménnyel. Ha mindent összevetünk, - teljesítményt, fordulatszámesést - tulajdonképpen egál.

Ez már valami. Érdemes jobban körüljárni az eddigi eredményeket, s választ keresni a "Hogyan tovább?" kérdésre.

 

Kiértékelés:

1. Mágnes nélküli tekercs esetében az indítás kézi rásegítéssel lehetséges, ha a forgó mágnes a tekerccsel ellentétes oldalon áll. Mágnes alkalmazása esetén az indulás biztosított, mert az ellenkező oldalon is van forgató nyomaték. Lásd Forgatónyomaték görbét. Több tekercs és/vagy több forgó mágnes alkalmazásával lehet, hogy a tekercs mágnese végleg elhagyható.
   Még nem tudom, hogy a tekercs mágnese hogyan befolyásolja a motor viselkedését terhelés esetén.
2. Eddigi mérések szerint a tekercs és a vasmag geometriája nincs jelentős befolyással a motor mért paramétereire. Kipróbáltam vasmag nélkül is, úgy is működött a motor, áramfelvétele azonban kissé megnőtt. Utóbb kiderült (erősebb mágnessel) van pozitív hatása: csökken az áramfelvétel.
3. A fordulatszám növeléséhez a teljesítményfelvételt emelni kell. Úgy tűnik ez a tekercs bekapcsolt állapot szögének bizonyos határig történő nyitásával, vagy kapocsfeszültség emelésével lehetséges. A tekercsben bőven van tartalék, eredetileg 230 V-os (Váltakozó feszre)
4. Több tekercs alkalmazása esetén a fordulatszám, és az áramfelvétel üres járásban nem változik.
   Két tekercs is csak annyi energiát vesz fel, amennyi a fordulatszám fenntartásához szükséges.
   Ez igen érdekes problémát, az indukált feszültség hatásának kérdését veti fel.
5. Várhatóan hasonló a helyzet, ha egy tekerccsel forgatunk több mágnessel szerelt forgórészt.
6. A kefehidat az induláshoz képest el kell fordítani a forgásirány ellenében a bekapcsolás "előrehozása" érdekében. A tekercs felgerjedéséhez idő kell.
7. A "kommutátor" és az állítható kefehíd, bár feladatukat a kezdeti szakaszban jól ellátták, fizikai jellemzőik állandó változása miatt további kísérletek folytatására alkalmatlanok.
8. A tekercs bekapcsolt állapotának ideális szögén belül jelentős a kefeszikrázás, de kézben tartható, ennél nagyobb szög választása, vagy a kefehíd helytelen elfordítása esetén a jelenség még fokozottabban jelentkezik. A jelenség hatékonyan csökkent a tekerccsel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorral (400 V, 2,2 µF), a dióda fordulatszámesést okoz, lassítja a fluxus leépülését. Mind kondenzátorral, mind anélkül el lehet érni a legkisebb áramfelvételt ugyanazon fordulatszámnál, de kicsit jobban el kell fordítani a kefehidat. Utóbb kiderült, kisebb vasmag esetében kisebb a kefeszikrázás, a kondi el is hagyható.
9. A tekercs bekapcsolt állapotának szögére a motor eléggé, de nem túlérzékeny. Fordulatszáma, és az ezzel fordítottan arányos áramfelvétele minimumtól maximumig jól állítható.
10. Kézzel fékezve a motor forgását, 6000-ről 3000-re, a teljesítménye kb 0,5 -1 W-tal nőtt.
11. A motor gyorsan felveszi a "névleges" fordulatszámot. Az az érzésem, a motor hatásfoka igen jó, az első méretezetlen kísérleti példány felveszi a versenyt a jól tervezett, kiforrott technológiával készített gyári testvérével.
    Ez abból is kikövetkeztethető, hogy a forgórész tömege nagyságrenddel nagyobb, mint gyári társáé, s a mechanikai veszteségek is nagyobbak kell, hogy legyenek. (A forgórész kb. 250 gramm, sonka alakú az ellensúly miatt, ezért nagy a légellenállása, kiegyensúlyozása megközelítőleg sem tökéletes, remegve jár, csapágyazása erősen használt, 500 W-os motornak megfelelő. A sztroboszkóp kb. 8 cm átmérőjű kartonlap, szintén légellenállással)

 

Feladatok:

- Elektronikus kommutátor készítése.
- Eszköz készítése a forgatónyomaték mérésére.
- Indukált feszültség, impedancia vizsgálata.
- Terhelési vizsgálatok.
- Alaki tényezők vizsgálata.
- Többmágneses, többtekercses motorok vizsgálata.
- Más geometriai elrendezésű motorok vizsgálata.

Indukált feszültség, impedancia vizsgálata.

1. Kísérlet: Impedancia vizsgálata

A tekercset leszereltem, elvettem a forgórésztől, amit a modellmotorral 6000-es fordulatra pörgettem. A kapocsfeszültséget ráadva mértem az áramfelvételt. Ezután a kefeszikrázást csökkentő kondenzátort (400 V, 2,2 µF) bekötve végeztem el e mérést. A mérést elvégeztem vasmag nélküli tekerccsel.

10. ábra.

 

Eredmény:

Fordulatszám: 6000 / perc

A tekercs vasmaggal:

Áramfelvétel:

0,001-0,003 A

Kondenzátorral:

0,014-0,027 A

A tekercs vasmag nélkül:

Áramfelvétel:

0,004-0,005 A

Kondenzátorral:

0,035-0,045 A

A kondenzátor nélkül egy nagyságrenddel nagyobb a tekercs impedanciája, mint kondenzátorral.
Ez azért fordulhat elő, mert a kondenzátor minden fordulat alatt kisül, s a tápforrásnak minden bekapcsoláskor fel kell tölteni. Ez tulajdonképpen veszteség.
Érdekes, hogy e különbség nem jelentkezik normál üzemi körülmények között az áramfelvétel tekintetében, illetve jelentkezik, - ha nem is ilyen mértékben - de a kefehíd "előbbre" hozásával visszaáll a rend.

 

2. Kísérlet: Indukált feszültség vizsgálata. 1.

A tekercs fordulatonkénti kikapcsolásakor jelentkező feszültség-csúcsokra voltam kíváncsi.
Motor újra összeszerelve az alábbi kapcsolás szerint. Elindítva, megforgatva 6000/perc fordulaton.
Ezzel a feszültséggel feltöltöttem a 2,2 µ-os kondit.

11. ábra.

Eredmény: 310 V

A kefeszikrázás egyik (mert lehet, hogy van több is) okát sikerült megtalálni.

 

3. Kísérlet: Indukált feszültség vizsgálata. 2.

A forgásirányban jelentkező, mozgás által indukált feszültséget mértem.
A motort a modellmotorral forgattam, kapocsfeszültség nélkül.

12. ábra.

Eredmény:

Dióda rajz szerint kötve:(kapocsfeszültséggel azonos irányú, mozgás által indukált feszültség mérése)

Fordulatszám: 6000/perc modellmotorral

Kondenzátor feszültség:

Vasmaggal: 14,8 V, 1kW sönttel: 7,7 V

Vasmag nélkül: 6,2 V, 1kW sönttel: Nem mértem

Dióda megfordítva: (kapocsfeszültséggel ellentétes irányú, mozgás által indukált feszültség mérése)

Fordulatszám: 6000/perc modellmotorral

Kondenzátor feszültség:

Vasmaggal: 86,5 V, 1kW sönttel: 15,2 V

Vasmag nélkül: 24,4 V, 1kW sönttel: Nem mértem

Dióda kivéve: (a két feszültség görbe alatti területének különbségét szeretném mérni, de mivel nem szinuszos és nem is szimmetrikus a feszültség, csak tájékoztató jellegűnek veszem a mérést)

Kondenzátor feszültség: 37,2 V váltakozó feszültség. (vasmaggal)

A kapocsfeszültséggel ellentétes irányú indukált feszültség magasabb, mint a kapocsfeszültség!
Ez azt jelenti, hogy van olyan szakasz, amikor visszafelé folyik az áram. Erre már korábban is számítottam, ezért van a kapcsoló előtt dióda.
Ez lehet a másik oka a kefeszikrázásnak.
Energiatartalmuk viszonylag kicsi, de úgy látszik a dióda nélküli mérésből is, hogy az alacsonyabb indukált feszültség (kapocsfeszültséggel azonos irányú) energiatartalma saját feszültségéhez képest arányaiban nagyobb. Más megközelítésben: sokkal laposabb a görbéje. A megtett körív nagyobbik szakaszán ez a feszültség indukálódik, hiszen a tekerccsel szemközti félkörön futó mágnes, ha kismértékben is, de hatással van a tekercsre. Ez idő alatt elvben nincs bekapcsolva a tekercs.
A nagyobbik, a kapocsfeszültséggel ellentétes irányú viszont csak a bekapcsolt állapotban jelentkezik, a 20-30°-os rövid szakaszon.

Egyenlőre szkóp hiányában megpróbálom "íróasztal mellől" kitalálni, valójában mi is játszódik le egy ilyen szerkezetben, próbálok válasz adni kis masinám ravasz kérdéseire, mert szigorú tanár Ő. Jobban tudja a fizikát minden földi halandónál. Ez is megérne egy filozófiai eszmefuttatást a "Találmány és diákja" címmel…
Ezért nem is kell igazán komolyan venni a görbék alakját, mert azok nem valós értékeket tükröznek. Azt akarom szemléltetni, mit gondolok a motor működéséről, hogyan képzelem el a benne lejátszódó folyamatokat.

Fluxus alakulása a forgó mágnes hatására az elektromágnes vasmagjában egy körbefordulás alatt.
A tekercs nem mágnessel szerelt.
A tekercsen nincs kapocsfeszültség.

13. ábra.

14. ábra.

15. ábra.

16. ábra.

 

A gerjesztett - s ezzel együtt az eredő - fluxus külön egy kérdéskör, ugyanis szerintem itt hasonló jelenség játszódik le, mint egy trafónál: Ha a szekunder oldalt terheljük, a vasban levő fluxus lecsökken (itt a közeledő forgó mágnes miatt, mert ilyenkor annak ellentétes irányú az erőtere) s ezt a primer oldali nagyobb áramfelvétel egyenlíti ki. Valószínűleg itt sem engedi meg a tekercs, hogy a fluxus a gerjesztett szint alá csökkenjen, hanem a gerjesztés fokozásával (többlet áramfelvétel) kiegyenlíti azt.
Az a különbség, ami az 1. Kísérlet Impedancia vizsgálat 0,001-0,003 A értéke és az üzem közben mérhető 0,04 A érték között van, ennek a többlet áramfelvételnek az eredménye, s azt az energiát szolgáltatja, ami a forgáshoz éppen szükséges. Igen nagy a valószínűsége, hogy terhelésnél is, vele arányos áramfelvétel növekedéssel kell számolni hasonló jelenség miatt. Egyenlőre nem látok lehetőség a többlet energia nyerésére, bár a két motor összehasonlítása reményt keltő.

Néha az az érzésem vissza kellene kanyarodni az eredeti elképzelésemhez, a mágnessel szerelt tekercses megoldáshoz. Ott ugyanis a mágnesek "dolgoznak" a kör megtételének mintegy 90%-ában, kikapcsolt tekercs mellett. A mágnesek, a tekercs és a vasmag fizikai jellemzőinek ideális kialakításával talán lehet mit keresni.
A mérleg másik serpenyőjében ellenben ott lapul a tény, hogy a nyomatékgörbe alsó és felső (piros és kék színnel jelölve) részei tökéletesen kiegyenlítik egymást, ennek okán úgy tűnik tökmindegy, melyik részét veszem célba. Most viszont annyival egyszerűbb a dolog, hogy legalább a tekercs mágnesével - ami nincs - nem kell foglalkozni, így is van épp elég járatlan út. Mindkét esetben lehet olyan helyzet, mely eddig nem ismert jelenséget tár fel.
Ha a dolgok mélyére nézünk, kiderül, mindkét megoldásban a mozgás kulcsa a rendszerhez hozzáadott elektromos energia. Az eredeti változatban közvetett úton, más szóval: egy negatív tényezőt semlegesít, míg az utóbbi esetben közvetlen létrehozója a mozgásnak.
Mindkét variációban mágnes-elektromágnes viszonyáról van szó, függetlenül attól, hogy a forgatónyomatékot ténylegesen mi biztosítja: a mágnes, vagy az elektromágnes.
Vizsgálódásom és okoskodásom során eddig az energiamegmaradás törvényének érvényesülését látom.
A kérdés az, hogy e motor működése közben van-e, fellép-e olyan fizikai jelenség, mely eddig nem ismert (el nem ismert) törvény szerint hat, illetve milyen kialakítás mellett várható a megnyilvánulása.
Ezt jól át kell gondolni, mielőtt a már korábban említett további feladatok sorát újabbakkal egészítem ki, vagy cserélem fel.

 

 

Utolsó frissítés dátuma: 2006 február 14.