Kriszti, talán nem tudod, de (fun fact: ) hosszabb ideig voltál a ház úrnője, mint bárki más. Sőt, még meglepőbb: hosszabb ideig, mint a 2. és 3. összesen! (igen, ez tényleg igaz, A csak 2018. aug. – 2020. márc.-ig volt, a 3. pedig alig több, mint 1 évet.)

(Úgy terveztem, hogy ez végleges lesz, de motivációs téren teljes kudarc volt, amit csináltam, pont az ellenkezője lett az eredmény).

Szeparációs szorongás: "felnőtteknél is előfordulhat: az érintettek nehezen élik meg a szeretett személytől való elszakadást, a külön töltött időt." … Konkrétan ilyet tapasztaltam.

Emelkedett kortizolszint, feszültebb állapot, alvási problémák, stb...

Egy picit segíthet az is, ha nevén tudjuk nevezni a jelenséget...

Lehetséges life-hack, ami társ esetén talán segít bizonyos mértékben (nem amikor már vége van, hanem közben).

• Ne azt képzeljük, hogy a "barátunk", "barátnőnk" a "mienk"… (ahogy a szokásos rag sugallja). Képzeljük azt, hogy valamiféle ügynökségtől kapott privilégium az adott időszakra, miután jók és kedvesek voltunk: azzal a küldetéssel, hogy megvédjük és szórakoztassuk, és biztosítsuk arról, hogy akkor van egyedül, amikor csak akar, és NINCS EGYEDÜL, amikor úgy jobb neki (pláne ha lelki támogatásra van szüksége). És ha folyamatosan jók és kedvesek vagyunk (figyelem: az ő mércéje és megítélése szerint, nem a sajátunk szerint!!!) akkor a következő időszakban is valószínűleg élvezhetjük a társaságát. "Élni és élni hagyni".

• Ez elősegíti azt is, hogy soha ne felejtsük el a folyamatos kedvesség fontosságát ("a kapcsolatért dolgozni kell")

  • spoiler: akkor is, ha alkalmanként kedves közeledésre toxikusan reagál; nekünk kell megszakítani a toxikus spirált akkor is ha a másik kezdi (lehet ő pedig valamiért úgy érzi, hogy ő is már valami apróságra reakcióként reagál úgy; Mindegy, nem igazságérzet alapon kell reagálni, hanem a pozitív irányt kell segíteni, nehéz időkben is, sőt, pláne akkor).

Fontos: Ez nincs ellentmondásban azzal, hogy büszkék vagyunk rá!

Pass-code: 2022-03-28